szólj hozzá: Szomorú Vasárnap> 

 

 

 

 

Szomorú dal Szomorú dal


Káosz fellegei gyűlnek fölöttem,
a szél is fellendült már -
idegenek morognak körülöttem,
s otthonomban csak félelem vár.

Arc nélküli görnyedt ragadozók
szállták meg napos házam,
kerítésem; virágaim taposók
elmarták álmaim s vágyam.

 

 

Balgák, magukat rajongva,
halk zenémet elnémítják -
kis lantom sárba taszítva,
húrjait mind megszaggatják.

Bú és honvágy ül szívemre,
dalom árván zokogó -
bárcsak tudnám, bár lenne
testvér, hozzám hasonló.

                       

 

 

 

Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

   

   

 

 

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

 

 

                           

 

 

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. május

 

 

   
                                                     

">

 

 

   

Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.
     Arany János    
 

                             

 

 

 

 

 

                            

LoveMyPro