ORCHIDEA   HONLAPJA

2011.08.23. 

   

 

 

   

IDÉZETEK A FÁHJDALOMROL

 

Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,Megéri várni és továbbra is félni...



                 

 

"Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám."

 

Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"

                        

 

               

 

  

                 

           

 

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen..

 

                  

 

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen..."

          

SZIV EMB EN ÉL MÉG A REMÉNY
KEZED EGYSZER NYUJTOD FELÉM
ÉS LEGYÖZVE  MINDEN HARAGBOT
SZIVEBÖL SZÁMÜZÖD  A  BÁNATOT
SZEMEDBE   CSAK  ÖRÖMÖT  LÁTOK

 

SZIV EMBEN  ÉL MÉG A REMÉNY
DE MÁR ELCSITUL A SZENVEDÉLY
NINCS HARAG ÉS BOSSZUSÁG CSAK
CSENDES FÁJDALOM  ÉS A MAGÁNY
 CSEND LELKEMBEN ÉL TOVÁBB

SZIVENBEN ÉL MÉG A REMÉNY
HOGY HOZZÁM   BEKÖSZÖNT
A  NAP BÁRSONYOS SUGARA
ÉLTETÖ MELEGE   DERMEDT
SZIVEMBE ÉLETET LEHEL
 

SZIVEMBEN ÉL MÉG A REMÉNY
HOGY FÁJO LELKEM MEGPIHEN
LÁZAS ÁLOMBOL FELÉBREDHETEK
ÉS TE OTT ÁLSZ ÉS FOGOD KEZEM
  NE ENGED EL SZÉPEN  KÉRLEK